A drift Japán királyai - királynői

A drift kedvelők szerencséjére a Japán Toyota számos autóval rukkolt elő, mely már a komolyabb drift versenyekre is alkalmas. A mindig is első számú versenytárs az AE86. Elég ennyit mondani és a szakavatottak felkapják a fejüket.

Még azok is tudják, akik csak minimálisan jártasak e verseny témakörében, a kocsik terén. Az AE86, azaz Hacsi egy igazi ikon, egy legenda. A Hacsiroku (azaz a 86-os szám japán fordításban) Japánban már a kezdetektől részese és főszereplője az utcai versenyeknek (hashirya), de a mai napig több kontinens kedvenc versenyautója a Corolla AE86.

Hátsókerék meghajtású, 940 kg, orrmotoros, 4 hengeres, 1,6-os, 16 szelepes, 130 lóerős, 4AGE motorkódú  autóról beszélünk, ha ezt a Corolla-t emlegetjük. Utánozhatatlan vezetési élményt biztosít a 80’-as években, családi autónak tervezett kis jószág, többek között ezért is közkedvelt a világ majdnem bármelyik országában.
Ha keresgélünk kicsit, számos weboldalt és klubot találhatunk, melyek kizárólag ezzel a típussal foglalkoznak. Egy hátrányát véljük felfedezni, hogy kimaradt a kocsiból a szervó kormány. Emellett több előnye is van, mint például az önzáró diffi (sperdiffi) és a mindkét oldali (elöl – hátul) tárcsafék.

Az AE86-ot több kivitelben is gyártották, így a Trueno-t, amit a bukólámpájáról tudunk könnyen felismerni és a hagyományos lámpás Levin.

A Toyota számos, más, hátsókerekes, drift autónak kitűnő autót gyártott. Így a 70’-es évek végebeli E7 sorozatos Corolla KE70-eket, melyből manapság, - pláne Európában -nem sok darabot lelhetünk fel. 820 kg-os, könnyű kasztnis autó, de gyárilag csak 1.3-as motorú (4K), 60 LE teljesítménnyel futó kisautó elöl tárcsa, hátul dobfékkel. 1982-ben már gyártottak belőle egy erősebb változatot is, 65 LE-vel. Gyári állapotában nem igazán versenyautó, de előszeretettel cserélik benne a motorokat (mint pl. a 4AGE-re), és a futóművet. Ez által az ázsiai országokban és Ausztráliában még mindig nagy sikernek örvend ez a típus. E7-ből készült sedan, 3 és 4 ajtós, sőt, kombi változat is.

Hogy ne csak a Corolla-kat említsük, érdemes megismerni a Toyota Cressida-t is. A Cressida-k között is a JZX  típus az, amelyik legalkamasabb a kanyarok kihasználására. Ez a Cressida a Corona Markt II Exportra vitt elnevezése. Leginkább az Egyesült Államoknak készült karosszéria, egyben a legnagyobb sedan-ja a Toyota-nak.

2 literes, 4 hengeres motorral futott, ez váltotta fel a 6 hengeres Toyota Crown-ot. Nevét William Shakespeare egyik fő alakjáról kapta. Az alábbi motorokkal gyártották: MX32 és 36, RX30,32 és 35, illetve TX30. A Cressida már-már luxusautónak számított, 4 sebességes automata és 5 sebességes sebváltójával és légkondicionálóval is felszerelték. Az egyik legcsendesebb autó a precíz hangszigetelésnek köszönhetően. A legnépszerűbb Cressida generációk  a JZX90 és a JZX100.

Nem hagyhatjuk ki a Toyota Supra-t sem. Egy nagyon jól tuningolható, driftre kiválóan alkalmas kocsi. Ennél a típusnál már erősen megjelenik az autógyártók harca, mert az 1992-től gyártott Supra a Nissan Skyline konkurenciája. A Supra-t nem kell tuningolni ahhoz, hogy erőssé váljon, komolyabb átalakítás nélkül is hozza az 500 LE-s teljesítményt is. 1978 és 2002 között gyártották, kifejezetten sport autónak szánta a Toyota. Az első generációs Celica alapjára épült kocsi. Az első generációs Supra még Celica néven futott. 110 LE-s, 2 literes, 12 szelepes SOHC soros, 6 hengeres motorral gyártották (MA45) illetve megvásárolható volt 110 LE-s, 2,5-ös, 12 szelepes változatban is (MA46). A Cressida-hoz hasonlóan 4 sebességes automata és 5 sebességes manuális váltóval is kapható volt. Viszonylag gyors, egymásután jöttek az újabb generációk. Szinte minden évben kijött egy új modell egészen 2002-ig, amikor a Toyota beszüntette a Supra-k gyártását. A 80’-as évek közepén a Supra teljesen külön vált a Celica-tól. Ekkor kezdték el hathengeres DOCH motorral. 200 LE-s változatban gyártani az új Supra-kat. 1987-ben már turbófeltöltős változatot is piacra dobott a Toyota, 3 literes motorral, 230 LE teljesítménnyel.

Japánban készültek a JZA70 és GA70 kódnéven futó típusok, sajnos kizárólag Japán belpiacra. Ezek már 2,5 litere, 276 LE-s, duplaturbós motorokkal készültek és az általunk is ismert 2.5GT Twin Turbo néven értékesítették őket. A mai Supra-utódnak csak tervei vannak, melyet 2014-15-ben szeretne a Toyota piacra dobni Toyota FT-HS alapján. 2007-ben az amerikai Nemzetközi Autószalonon már bemutatták ezt a hibrid hajtású prototípust, de még nem kezdődött el a sorozatgyártás. 3,5 literes, V6-os hibridmotor hajtaná a 400 lóerős autót.

Utolsóként, de nem utolsó sorban pár szóban érdemes megemlíteni a Toyota MR2 típusát is. „Szegény ember Ferrarija” vélik róla. Egy középmotoros, hátsókerék meghajtású, viszonylag olcsó sportautó, hosszú múlttal, kicsi karosszériával.

1984-től 2007-ig gyártották több fajta kivitelben. Az első generáció 5 sebességes kézi váltóval feleszerelt verzió volt, 1.5-ös, 4 LE-s motorral. A következő generáció már 175 LE teljesítményt futott,  végül, 1989-re 225 LE-re emelkedett a teljesítmény megspékelve egy turbóval. Minden típusra jellemző, hogy csak 2 férőhelyes, de ez által nem veszít az eszmei értékéből.

Írta: Szávai Andrea
https://www.facebook.com/andrea.szavai